Történetünk

Budapest egyik, ha nem a legnépszerűbb utcáján, a Váci utcában található az angolkisasszonyok rendjének temploma a Belvárosi Szent Mihály Templom vagy közkedvelt nevén az Angolkisasszonyok Temploma.

A jelenlegi Belvárosi Szent Mihály Templom története a pesti domonkos rendházhoz kapcsolódik. A középkori Pest egyik legjelentősebb kolostorát, a domonkosokét, 1230 körül alapították. A kolostor és a hozzá tartozó nagy kert pontos helyét nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy Pest déli részén helyezkedett el. A tatárdúlás (1241) után a lerombolt kolostor és templom új helyen épült fel. Jelentőségét mutatja, hogy 1308-ban a domonkosok telkén gyűltek össze a Károly Róbertet királlyá választó országgyűlés résztvevői. 1541-ben a törökök elől a szerzetesek elmenekültek, az elnéptelenedett zárdát és a templomot lerombolták.

A domonkosok a török kiűzése után, 1699-ben tértek vissza Pestre. A jelenlegi helyen új templomuk és kolostoruk részére öt telket vásároltak. A templom építése három szakaszban zajlott. 1700-1716 között ideiglenes kápolnát emeltek, amely azonban leégett. 1720-1730 között a szerény külsejű kolostor és a kápolna párhuzamosan, lassan épült, és 1730-tól vált használhatóvá. 1745-1765 között készült el a homlokzat, a torony, a sekrestye és a papi kórus.
A homlokzat Madonna szobrának (1749) alkotója Donner köréhez kapcsolható. 1755-ben került a két oldalfülkébe a Hebenstreit Józsefnek tulajdonítható Szent Domonkos és Aquinói Szent Tamás szobor.

1784-ben II. József feloszlatta a domonkosok pesti konventjét, helyükre átmenetileg pálosokat telepített (1785-1786), majd 1787-ben az angolkisasszonyok tanító rendjének adta át. Az angolkisasszonyok a szomszédos épületükben 1950-ig folyamatosan leányiskolákat működtettek. 1950-1998 között a rendházban egészségügyi iskola kapott helyet, ma újra a nővérek lakják.
A templomot 1799-ben és 1809-ben kisebb árvíz pusztította. 1809-ben egy szomszédos ház kigyulladt, és ennek következtében a templom teteje és tornya is leégett. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején az épületben két méter magasan állt a víz. 1892-ben belső felújításokat végeztek. Ennek során mozaikpadlót raktak, üvegajtókat állítottak be, a falak és a mennyezet festését is javították, de nem a régi teljes helyreállításával, hanem egyszerűsítésekkel és módosításokkal.
1933-1934-ben Lohr Ferenc javította a freskókat. 1964-1968-ban külső-belső felújítást végeztek, melynek során a templom mennyezet- és falképeit lemeszelték. 1997-1998-ban teljes külső felújítást végeztek, a toronyba óra került.  A szentélyt 1999-2006, a sekrestyét 2006-2008 között restaurálták. A hajó-mennyezet helyreállítása 2012 szeptemberében kezdődött; az előkerült aláírás alapján a freskókat Aman József pesti polgár készítette, akinek nevével a Máriabesnyői kegytemplom festői között is találkozhatunk.  2014-ben is folytatódtak a felújítási munkálatok. Remény szerint 2015-ben a mennyezetfreskók teljes feltárása és felújítása befejeződik. A templomban látható szobrok és festmények alkotóinak többsége ismeretlen.

A templom 1950 óta a Esztergomi Főegyházmegye önálló templomigazgatóságaként működik.

A templombelső
Az egyhajós templomot a XVIII. század közepén látták el mennyezeti freskókkal és oldalsó díszítő festéssel. A főoltár, az intarziás padok, a sekrestye bútorzata az 1760-as években készülhettek, domonkos szerzetesek művei.

A főoltár
A főoltár képe Szent Domonkost ábrázolja, a neki rózsafüzért átnyújtó Szűz Máriával. Szent Domonkos (1170 k.-1221) Tolouse-ban szervezte meg az első rendházat kolduló prédikátor rendje tagjainak (1215). A hagyomány szerint Domonkos az albigens és a valdens eretnekek ellen hatásos fegyvert kért Szűz Máriától, aki a szentolvasót (rózsafüzért) adta neki. A kép mellett a domonkos renddel szoros kapcsolatban álló, jelentős egyházi személyek szobrai láthatók. Balról Szent V. Piusz pápa, és Szent Antoninus firenzei érsek, jobbról Szent Ágoston egyházatya, hippói püspök és Boldog V. Ince pápa szobra áll.

Mellékoltárok
A templom eredeti hat mellékoltárát 1787-ben lebontották. A jelenlegi két mellékoltár és azoknak felso részei a XVIII. századból valók, szobraik azonban XIX. századiak. A hajóban jobbra látható a Szent József oltár. Középen Szent József, a szent család feje, Jézus nevelő apja, az Egyház és a családok védőszentje. Tőle balra Loyolai Szent Ignác (1491-1556), a Jézustársaság (jezsuiták) alapítója, a kezében tartott könyvön jelmondata: Mindent Isten nagyobb dicsőségére. Az oltár jobb oldalán Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) jezsuita szobra áll, akit a missziók védőszentjeként tisztelünk. A bal oldali mellékoltár Jézus Szíve tiszteletére szolgál. Két oldalán Nepomuki Szent Jánosnak (1350-1393), a gyónási titok vértanújának és Szent Annának, Jézus nagyanyjának szobra.

Szent Rita kápolna
A templom előteréből balra nyílik a Szent Rita kápolna, amelynek jelenlegi kegyképét Casciai Szent Ritáról (1381 k.-1456) Barth Ferenc festette 1952-ben. Szent Ritát a reménytelen ügyek védőszentjeként tiszteljük. Ünnepét, május 22-ét, rózsaszentelés teszi emlékezetessé.

Orgona
A templom első orgonáját 1801-ben Herodek József orgonaépítő készítette. Ezt az egy manuálos, mechanikus kis barokk orgonát 1893-ban bővítette és teljesen átépítette a jägerdorfi Rieger cég. Az orgona továbbra is mechanikus vezérlésű maradt, az eredeti homlokzattal. 1951-ben a budapesti Rieger Orgonagyár felújította, némely sípsorát átalakítva. Az orgona jelenleg 25 regiszteres, mechanikus vezérlésében egy sor pneumatikus preparáció van, amely az első Magyarországon. Az orgona tetején barokk szobrok, a bibliai hárfázó Dávid király és két angyal láthatók.